Az Innsbruck feletti hegylánc egyik legszebb túrája

Tirol fővárosa, Innsbruck látképétől elválaszthatatlan a Karwendel hegység látványos déli hegylánca, a Nordkette, melynek Hafelekar nevű csúcsára felvonó rendszer repíti fel a turistákat. A csipkézett, mészkőből álló vonulat gerincén kanyarog a Goethe-út panoráma ösvénye, melyről madártávlatból csodálhatjuk meg a mélyben fekvő Inn parti metropolist. A merész vonalvezetésű, meredek hegyoldalakba vájt ösvényen, szédítő mélységek felett, végig pazar kilátást élvezve jutunk a festői katlanban fekvő Pfeishüttéig, ahonnan egy hágón keresztül ereszkedünk le kellemetlenül meredek törmelékmezőkön az erdőhatár alá, majd autentikus hütték, alpesi gazdaságok érintésével érünk vissza a városba.

A túra hossza: 15,5 km

A túra időtartama: 6 óra

Szintkülönbség: 600 m fel, 1950 m lefelé

Kiindulópont:

Bergstation Nordkettenbahn, a Hafelekar-felvonó hegyi állomása. Megközelíthető Innsbruck belvárosából a több szakaszban közlekedő felvonóval.

A túra jellege:

Nehéz, magashegységi jellegű gyalogtúra jól jelzett, kitáblázott turistautakon, ösvényeken. A Goethe-úton több ellenemelkedő, a sziklás, kitett részeken drótkötél biztosítással, ennek ellenére a Pfeishüttéig tartó szakasz nem túl nehéz. A hüttétől egy jelentősebb kapaszkodó vár ránk a hágóig, majd kellemetlenül meredeken lejtő, morzsalékos törmelékmezőn keresztül vezet az út, fokozott figyelem és óvatosság szükségeltetik. Az út további része is erős lejtő, a nagy szintkülönbség próbára teszi a térdízületeket! Túrabot erősen ajánlott! Rossz vagy bizonytalan időjárás esetén ne vágjunk neki a túrának, különösen a zivatarokat kerüljük el.

Felvonó:

Innsbrucker Nordkettenbahnen, három különböző felvonó, ill. vasút megy a hegyre. A város központjából, a Kongresszusi Központtól indul a modern, designos Hungerburgbahn, mely részben alagutakon keresztül fut fel a Hungerburg nevű városrészhez. Innen a Seegrubenbahn kabinos felvonó közlekedik az 1906 m magasságban fekvő Seegrube fogadóig. Újabb átszállással, a Hafelekarbahn kabinos lift repít fel a csúcs alatti platóra. Természetesen kihagyhatjuk a Hungerburgbahnt, busszal és autóval is fel tudunk menni a város északi oldalán fekvő teraszon épült városrészhez. Parkoló (fizetős) kb. 300 méterre a Seegrubenbahn alsó állomásától. A belvárosból a J jelzésű autóbusz visz fel Hungerburgba, a végállomáson szálljunk ki.

A jegy nem olcsó, a teljes szakaszra, oda-vissza 34,50 €, gyerek 20,70 €. Kicsit spórolhatunk, ha busszal megyünk fel Hungerburgba, de a legjobb megoldás a 24, 48 vagy 72 órás Innsbruck Card megvásárlása, mellyel „ingyenesen” használhatjuk a felvonókat és a tömegközlekedést is, ráadásul szinte az összes városi látványosság belépődíját megtakaríthatjuk! A város környéki többi felvonóra is érvényes a kártya! Infó: www.innsbruck.info

A felvonók minden nap, egész évben közlekednek, a Hafelekarbahn áprilisban és novemberben tart egy kis szünetet, de a hó miatt a túraútvonal általában csak júniustól októberig járható biztonsággal! A felső felvonót 17 órakor zárják!

Részletes információ a felvonó honlapján!

 

A túra leírása

Már a felvonó hegyi állomásától (2269 m), melynek épületében a Karstube vendéglő működik, ízelítőt kapunk az utunkat végigkísérő lenyűgöző panorámából. Madártávlatból látjuk a mélyben alattunk, térképszerűen kirajzolódó Innsbruckot, az Inn széles völgyét, mögötte az Alpok fő vonulatát. A másik irányban pedig a Karwendel hegység lenyűgözően szép mészkőcsúcsai, kietlen, szikár karsztvilága nyűgöz le. A jelzőtáblás elágazástól rövid, lépcsős szerpentinút vezet fel a Hafelekarspitze (2334 m) tetején álló csúcskereszthez, ahonnan pazar körpanoráma nyílik minden irányban.

Közvetlenül a csúcs alatti elágazásnál élesen jobbra fordulva kanyarog le egy kis, látványos ösvény keleti irányban, mely rövidesen becsatlakozik az állomás felől induló 219. sz. Goetheweg turistaútba. Balra kanyarodva a merész vonalvezetésű út kelet felé követi a gerincet, egy kis északi oldalon tett intermezzo után a hegylánc déli oldalába vájva gyalogolunk. A kitettebb részeken drótkötéllel biztosított panorámaút életre szóló élménnyel ajándékozza meg szép időben a turistát. Le-föl hullámvasutazva, hamarosan leereszkedünk a széles, füves Gleirschjöchl nyeregbe, majd a piros-fehér-piros felfestéssel is jelölt utat követve, a Gleirschspitze északi oldalában haladunk tovább a meredek hegyoldalba ragasztott, jól követhető ösvényen.

A sziklásabbá váló út felkapaszkodik a Mühlkarscharte (2243 m) nyeregbe, ahonnan átváltunk a vad északi oldalra. Jól látható túránk következő szakasza, a Mandlspitze nyugati oldalába vájt Goethe-út. A kényelmes út rövidesen sziklák közé ér, a kövekre felfestett Zugspitzblick felirat jelzi, merre van a szép időben remekül látható Zugspitze, Németország legmagasabb hegycsúcsa. Átvágunk egy brutálisnak tűnő, de könnyen járható hatalmas kősivatagon, majd rövid, de fárasztó kaptatóval mászunk fel a Mandlscharte nyergébe (2277 m). Pihenjünk egy kicsit ezen a nem mindennapi helyen. Déli irányban, az Arzler Scharte mögött előbukkan Innsbruck, előttünk a Rumer Spitze sziklapiramisa uralja a képet.

Széles kanyarokkal ereszkedünk le a nyeregből, a kietlen törmelékmezőt lassan felváltja a növényzet, először csak a fűfélék, majd rövidesen leérünk a törpefenyő övezetbe. Egy útjelzőtáblánál érjük el közben az Arzler Scharte felé igyekvő 217-es utat, mi továbbra is a 219-es Goethe-utat követjük a Pfeis nevű katlanba. Kényelmesebbé váló ösvényünk idilli alpesi tájon át vezet, elmegyünk az itt szerencsétlenül járt hegymászó csoport emlékműve mellett, majd leérünk a katlanban fekvő barátságos Pfeishütte (1922 m) épületéhez. A június közepétől október közepéig minden nap nyitva tartó vendéglő hagyományos tiroli fogásairól és fiatalos hangulatáról ismert.

A fogadóban alaposan pihenjük ki magunkat, mert a túra nehezebb része csak most következik. A háztól a széles, murvás úton folytatjuk utunkat, a táblás elágazásnál a 221-es sz. turistaúton kissé balra tartva kapaszkodunk felfelé, jobbra lent a Pfeisalm gazdasági épületei látszódnak. A lassan, de kitartóan emelkedő ösvényen kb. 100 méter szintemelkedés után táblás elágazáshoz érünk. A kettéágazó ösvény jobb oldali ágán megyünk tovább felfelé a Kreuzjöchl felé az 5. sz. turistaúton, a 221-es balra, a Stempeljoch nyergébe kapaszkodik fel. Vadvirágos réten kapaszkodunk fel a Kreuzjöchl hágójába (2121 m), ahonnan jobbról kerüljük meg az előttünk magasodó kúpot. A következő elágazásnál balra fordulunk, továbbra is az 5-ös sz. út jelzéseit követve.

Dél felé is megnyílik a kilátás, lent a mélyben az Inn völgye, előttünk pedig egy hatalmas, meredek törmelékmező, melynek először a bal, majd később a jobb oldalán ereszkedik kellemetlenül meredek, embert próbáló, görgeteges ösvényünk. Óvatosan lépegessünk a köveken, nagy előny ilyenkor a túrabot! Sokaknak egy örökkévalóságnak tűnik, de rövidesen leérünk a törpefenyők közé, az út itt is meredek, de már nem annyira nehéz. A kilátás végig grandiózus, törpefenyő gyökerekkel szabdalt szerpentinutunk pedig még a sokat látott térdízületeket is próbára teszi. Kb. 1600 m magasságban érünk le a 218. sz. keresztben futó turistaútra, melyen balra fordulunk a Rumer Alm irányába.

A Rumer Spitze déli oldalában haladó ösvényünk felváltva lép be erdő és törpefenyő övezetbe, több helyen gyönyörű kilátást nyújtva a széles völgyre, az eleinte nyugati irányból lassan délre fordulva bukkanunk végül ki egy szélesebb, murvás útra, melyen jobbra fordulva ereszkedünk tovább, a 218. és 5. sz. úton. Egy táblás elágazás után egyenesen haladva hamarosan elérjük a Rumer Alm (1243 m) nagy teraszos hüttéjét. A tiroli konyhát vivő vendéglő egész évben várja a turistákat, szerda szünnap!

A széles kocsiúton indulunk tovább az Arzler Alm felé, pár perc után, egy éles bal kanyarnál választhatunk, hogy a kényelmes murvás utat követjük vagy a felette vezető Lackenweg nevű keskeny ösvényt. A kocsiúton 45 perc sétával érjük el az Arzler Alm vendéglőt (1067 m), míg a keskeny vadászösvényen egy kicsit tovább tart az út, ellenben jóval látványosabb. A kis ösvényről több ponton is le lehet menni a kocsiútra. A hütte pihenőnapja a hétfő!

Az Arzler Almtól, a játszótér mellett, balra lefelé folytatódik a 218-as út, mely hangulatos fenyvesen, később bükkel vegyes erdőben ereszkedik tovább Hungerburg felé. Több gyalogutat is keresztezve végül leérünk a házak közé, majd a Hungerburgweg kivezet a városrész fő útjára, melyen balra fordulva pár lépés a Hungerburgbahn modern, felső állomása, jobbra kanyarodva pedig a J busz végállomásához érünk.