A Kárpát-medence legfiatalabb tűzhányóján

A Salgótarjántól északkeletre fekvő, vulkanikus eredetű Cseres-hegység egyik legmarkánsabb csúcsa, a Ragács, mely a történelmi Magyarország területének legutolsóként kitört tűzhányója. A bizarr bazaltszirten álló váráról ismert Ajnácskőről indulunk a hegy meghódítására, rövid, de fárasztó kaptatóval mászunk fel a kihűlt lávafolyásokkal koronázott hegytetőre, ahonnan a hullámzó gömöri táj csodás panorámáját élvezhetjük.

A túra hossza: 8,3 km

A túra időtartama: 3 óra

Szintkülönbség: 370 m fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Ajnácskő (Hajnáčka), faluközpont. A modern templom előtti téren tudunk parkolni. Legegyszerűbben Salgótarján felől, Füleken keresztül lehet megközelíteni. Fülekről (Fil’akovo) az 571-es úton menjünk, a városból még 15 km Ajnácskő.

A túra jellege:

Rövid, közepesen nehéz gyalogtúra többségében jól jelzett turistautakon, ösvényeken. Visszaút egy jelzetlen betonúton. A Ragácsra meredek kaptató, a hegytetőn lévő éles, hegyes sziklákra óvatosan másszunk fel, a lefelé vezető út kevésbé meredek. Érdemes összekötni a túrát az ajnácskői vár meglátogatásával.

 

A túra leírása

Ajnácskő központjából, a római katolikus templom előtti térről indulunk a Sárga és a Zöld jelzéseket követve, keleti irányba. Utunktól balra emelkedik a várhegy bazaltos tornya, a Sárga sáv jelek rövidesen el is térnek balra, mi egyenesen megyünk tovább a Zöld jelzésű utcán, meglehetősen lepukkant házak között. A nem különösebben szép faluból a jelzéseket követve érünk ki a temető mellett az aszfaltos utcán, a faluban elszenvedett élményért a csodás gömöri táj látványa kárpótol. Előttünk úti célunk, a Ragács, az út lustán kanyarogva ér egyre feljebb, idilli fekvésű mezők, legelők között gyalogolunk, a Cseres-hegység vulkanikus vonulatának látképe kísér utunkon.

Hamarosan beérünk az erdőbe, murvássá vált utunkról jobbra térünk le a Zöld sáv jelzésű erdei földútra. Az első métereken még kényelmes, széles gyalogutat hamar felváltja a hajdani vulkán meredek oldalának meginduló ösvény. Ritkás erdőben kapaszkodunk egyre feljebb a szuszogtató kaptatón, a tölgyest hangulatos bükkerdő követi. A csúcs alatti részen egyre sűrűbben látjuk a tűzhányó mementóit, a ma már többnyire mohalepte vulkáni bombákat, melyek, mint zöld kőtenger borítják be a Ragács (537 m) meredek oldalát. A kegyetlennek tűnő emelkedő végén a hegy tetejét elfoglaló méretes bazaltsziklára másszunk fel óvatosan, a kilátás párját ritkító. Lábunk alatt az Ajnácskő környéki dombok sorakoznak, közepükön a várhegy bizarr formájú képződménye mágnesként vonzza tekintetünket. A Cseres-hegység (Cerová vrchovina) számos csúcsa beazonosítható, a Pogányvár, a Zaboda, a Hegyeskő.

A panoráma kiélvezése után másszunk le a bazaltszikláról, az útjelzőtábla iránymutatása alapján folytatjuk túránkat a Zöld jelzésen, a Pod deravym cerom felé. Eleinte szintben gyalogolunk a Ragács gerincszerű, hajdani lávakiömlésén, az erdős hegytetőn, majd utunk balra fordul, és erősen lejtve szalad le a hegyről hangulatos, ritkás szálerdőben. Ezen a szakaszon a Zöld jelzések mellé Kékek is párosulnak, a meredek lejtő végül egy mező szélén szelídül meg, elágazáshoz érünk, egy termetes tölgyfára erősített jelzőtáblák (Pod deravym cerom 285 m) mutatják a lehetséges variációkat. Balra kanyarodunk a Zöld jelzéseket követve a Pod Zabodou felé. 10 perc kellemes sétával érünk le az enyhén lejtő, széles úton egy tisztásra, ahol pihenőhely és egy kis kunyhó áll.

A keresztező murvás úton balra fordulunk, elméletileg, a térkép szerint innen egyből jobbra fordul a Zöld jelzésű út a Zaboda felé, de mi 10 perc alapos kutatás után sem találtuk az ösvény legcsekélyebb nyomát sem, így kihagytuk a szépnek, de fárasztónak ígérkező szakaszt, a Zaboda meghódítását. Úgyhogy a legésszerűbb megoldás a visszaútra, követni a kocsiutat Ajnácskő felé, jó 1100 méter után érjük el a Ragácsra vezető Zöld jelzésű út, már ismert elágazását, ahonnan még 2 km séta kiindulási pontunk az ajnácskői főtér.