Látványos körtúra a Grossglockner lábánál

Ausztria leghosszabb gleccsere, a Grossglockner alatt húzódó Pasterze környékén kiépített Gleccser út (Gletscherweg Pasterze) egész Karintia leglátványosabb túraútvonalai közé tartozik. A Grossglockner Hochalpenstrasse panoráma út Franz Josefs Höhére vezető leágazásáról indulunk a közepes nehézségű, kilátásban gazdag, a Hohe Tauern Nemzeti Park elképesztő tájain vezető, népszerű körtúrára.

A túra hossza: 7,3 km

A túra időtartama: 3 óra

Szintkülönbség: 490 m

Kiindulópont:

Glocknerhaus, (2136 m) a Grossglockner Hochalpenstrasse Franz-Josefs-Höhére vezető, Gletscherstrasse leágazásán, félúton fekvő fogadó. Ingyenes parkoló, buszmegállóhely. Természetesen a Ferenc József-magaslatról is lehet kezdeni a túrát, de ekkor a túra utolsó szakaszán kell leküzdenünk 370 méter szintkülönbséget felfelé!

A túra jellege:

Magashegységi, alpesi jellegű, nem túl hosszú, de viszonylag nagy szintkülönbséget áthidaló körtúra. Kitűnően jelzett, köves, sziklás, néhol lépcsős ösvényeken, megfelelő bakancs viselése fokozottan ajánlott. A gleccsernyelvhez érve csak biztosított területen lépjünk a jégre! Az ideális időszak: júniustól szeptemberig. Az útvonalat végig az Ausztriában szokásos piros-fehér-piros felfestések, számozott utak és a sárga útjelzőtáblák jelzik.

 gletscherweg-terkep.jpg

 Térképkivágat: WK 5181 Grossglockner Heiligenblut 1:35 000 (freytag & berndt), www.freytagberndt.hu 

A túra leírása

Az 1876-ban épült Glocknerhaus a régió legrégebbi menedékháza, az első, kocsik és automobilok által is használható út 1909-ben épült ki a házig, majd 1935-ben a Grossglockner Hochalpenstrasse megépítésével, egészen a Ferenc-József-magaslatig építették ki az autóutat. Miután kigyönyörködtük magunkat a Glocknerhaus elől, a lábunk alatt fekvő Margaritze-tározóra nyíló parádés kilátásban, az autóút melletti kiöblösödésen, a Ferenc József-magaslat irányába indulunk el.

A balra leágazó aszfaltúton lesétálunk a kissé lejjebb fekvő Pasterzenhaus fogadóig (2112 m), mellette, egy kis dombon bájos kis kápolna áll. A hütte épülete mögött egy sárga útjelzőtáblánál elhagyjuk jobbra az aszfaltutat és megkezdjük kilátásban gazdag, szuszogtató kapaszkodásunkat a Franz-Josefs-Höhe felé. Kis hídon megyünk át egy hegyi patak felett, majd meredek, füves hegyoldalban szerpentinező ösvényen érünk fel a Hoher Sattel nevű nyeregbe.

A parkoló szélén lévő kilátóhelyen szusszanhatunk egyet, felmegyünk a műútra, balra fordulunk és végigmegyünk az út menti járdán a Franz-Josefs-Höhe kilátóplatformjáig (2370 m). A tulajdonképpeni Gletscherweg turistaút a Gletscherbahn történelmi sikló felső állomása mellől, az épülettől balra indul, lefelé a Pasterze gleccserhez. A lépcsős szerpentinúton hamar leérünk a Gletscherbahn alsó állomásához. A sikló 1963-ban épült, éppen az akkori gleccsernyelv széléig. A globális felmelegedésnek köszönhetően, ma már innen messze lent látjuk a folyamatosan olvadó jégfolyamot.

A további útvonalon nagy kék táblák jelzik, hogy az adott évben meddig húzódott a gleccser. A meredek, gleccser vájta sziklafalba vágott lépcsősoron ereszkedünk egyre lejjebb. Elhagyjuk az 1970-es állapotot jelző táblát, majd az 1985-ös szintet jelző mellett, útelágazáshoz érünk. Jobbra ágazik le a Hofmannsweg, melyen a jó 80 méterrel lejjebb lévő gleccser széléig mehetünk. A törmeléktől piszkosszürke gleccser testközelből történő megfigyelése életre szóló élmény.

A jelenleg kb. 8 km hosszú Pasterze a Keleti-Alpok leghosszabb gleccsere, bár az elmúlt 120 évben tömegének egyharmadát vesztette el. A jégnyelv vége kb. 900 éves és évenként 10-20 métert húzódik hátrébb az olvadás miatt. A gleccser közvetlen környéke igazi kietlen, holdbéli táj, a gleccsertó partjáig nyugodtan lemehetünk, a gleccser jegére azonban vezető nélkül ne merészkedjünk rá.

Visszamászunk a sikló alatti jelzőtáblás útelágazásig, és folytatjuk túránkat lefelé a Gletscherweg Pasterze útvonalon, mely egyben az Alpok-Adria hosszú távú túraútvonal első etappjának is része. Kopár, köves, zord tájon ereszkedünk a gleccsertó, a Sandersee partjához közelítve. A gleccser által szállított, lerakott kőzettörmeléken, morénán gyalogolunk le az olvadó gleccser által képződött Sandersee partjára. A megolvadt gleccservíz a tóban gyűlik össze, majd egy zuhatagon át távozik, így születik meg a Möll folyó.

Megkerülünk egy sziklakúpot, a tó partján már növényeket, sőt virágokat is találunk, körbe megyünk a parton, és elérünk túránk, kétség kívül leglátványosabb, legizgalmasabb pontjához, a gleccsertóból kizubogó Möll vízesése felett áthaladó merész függőhídhoz. Elképesztő érzés a függőhídon állva lenézni a tóból kiszakadó, fortyogó, megszülető folyóra. Vad, függőleges sziklafalak közt távozik a hatalmas vízmennyiség a gleccsertóból.

Nehéz szívvel, és sok-sok szelfi után szakadunk el a nem mindennapi látványtól. Ösvényünk, távolodva a parttól felkapaszkodik az Elisabethfelsen (2156 m) sziklás oldalába. Felérve a nyeregbe, számos „kőemberke” társaságában élvezhetjük a pazar kilátást, mind visszatekintve a Sandersee-re és a Grossglocknerre, mind előre, a lábunk alatt fekvő Margaritze-víztározóra. Barátságosabb tájon, virágos mezők, és elszórtan álló vörösfenyők mellett ereszkedünk le a Margaritze-víztározó (2000 m) partjára.

A Margaritzenstausee déli partján futó ösvényünkről csodás kilátás nyílik a szemben tornyosuló Racherin csúcsára, a meredek hegyoldalba vágott Grossglockner panorámaútra. Átmegyünk egy patakon, utunk északnak fordulva követi a partot, majd a gát előtt táblás útelágazáshoz érünk. Rámegyünk a gátra, jobbra mélyen lent a Möllschlucht szurdoka kígyózik mélyen bevágódva a sziklafalakba. A partot követő úton rövidesen egy újabb gáton gyalogolunk tovább, majd az üzemi aszfaltút egy nagy kanyarral távolodik el a tározó víztükrétől. A következő nagy bal kanyar után jobbra ágazik el a közvetlenül a Glocknerhaushoz kapaszkodó ösvény, melyen percek alatt felérünk kiindulási pontunkhoz.