Felkavaró történelem és elbűvölő természet

A Soča völgyében fekvő békés, idilli kisváros Kobarid felettébb viharos, vérzivataros múltra tekinthet vissza. Az I. világháborúban az Isonzo (Soča) völgyének leghevesebb csatáit a környéken vívták a szemben álló olasz és osztrák-magyar csapatok. Az őskortól lakott környék történelmi és természeti látnivalóit az ún. Kobaridi Történelmi Tanösvény (Kobariška zgodovinska pot) fűzi össze egy könnyen bejárható élménydús séta formájában.

Utunk a városközpontból kiindulva az olasz világháborús emlékművön, a vaskori erődítményen keresztül vezet át a Soča völgyén keresztül a lélegzetelállító Kozjak vízesésig, majd vissza a Napóleon-hídon keresztül a híres múzeumig.

Táv: 8 km

Időtartam: 4,5 óra

Szintkülönbség: 330 m fel, ugyanannyi le

A túra jellege: Könnyű séta jól jelzett útvonalakon, a Tonocov grad-hoz vezető út kissé meredek, lefelé meredek lépcsősoron kell jönni.

 

A túra leírása

Kobarid (Caporetto) városa gyönyörű természeti környezete mellett elsősorban híres első világháborús múzeumáról ismert.

A helyi idegenforgalmi hivatalban, a múzeummal szembeni épületben kitűnő ingyenes térképes tájékoztató füzetet kapunk a tanösvényről, érdemes beszerezni egyet, főleg a térkép miatt.

A múzeumtól a Fő tér felé haladjunk, majd a Fő tértől jobbra vezet fel a hegynek egy aszfaltos út a Sv. Anton templomhoz. A meredek úton a templomig olasz nyelvű stációkat találunk. Hamarosan felérünk a domb tetejére, a XVII. sz.-ban épült Sv. Anton plébániatemplomhoz, amely köré építtette Mussolini az 1930-as években a korra jellemző nagyzoló stílusban a több mint 7000 környéken elesett olasz katona csontjait tartalmazó impozáns, háromszintes, nyolcszög alakú koncentrikus épületegyüttest. A mellvédről csodálatos a kilátás a városra és a völgyre.

Innen betérünk az erdőbe a Tonocov grad felé jelzett úton, hamarosan ketté ágazik az út, amennyiben  nem szeretnénk felkapaszkodni a meredek dombon álló várromhoz, térjünk el jobbra a Soča felé jelzett úton. Maradva a tanösvényen 20 perc gyaloglás után utunk egy nagy jobb kanyart ír le egy kiszáradt patakmederben, majd megkezdjük a kapaszkodást a vaskori erődítményhez. A Tonocov grad laikusok számára túl nagy élményt nem tartogat a kilátáson kívül, az ásatások még folynak, elég rendezetlen és kaotikus a környék. Nem vesztünk sokat, ha kihagyjuk meglátogatását.

A vártól lefelé az út viszont kifejezetten érdekes, egy mély sziklaszurdokban lépcsőkön érjük el a forgalmas műútat, körültekintően keresztezzük az utat, majd a túloldalon megkezdjük leereszkedésünket egykori I. világháborús olasz katonai fedezékek mellett a Soča mély völgyébe.

A valószerűtlenül türkizkék folyón egy 52 m hosszú függőhídon kelünk át, majd balra fordulunk a Kozjak felé mutató táblát követve.  Amennyiben jobbra fordulunk, majd pár méter után balra felfelé térünk rá egy lépcsős kis ösvényre, első világháborús bunkerek közé érünk, majd tovább folytatva utunkat, egy szélesebb gyalogúton érünk vissza a Kozjak patak völgyébe, ahol jobbra fordulva mehetünk tovább a vízesés felé.

A „Slap Kozjak” feliratú útjelzőt követve az ösvény egyre romantikusabbá válik, hatalmas, moha lepte sziklák közt lépkedve  érjük el a Kozjak vízesést. A sziklafalban láncok teszik biztonságosabbá az élményt. A 15 m magasról lezúduló víztömeg egészen az utolsó pillanatig rejtve marad előttünk, egy mély sziklakatlanban a szemben lévő sziklapárkányról tudjuk megcsodálni a környék egyik legszebb vízesését. A lezúduló víz egy hihetetlenül smaragdzöld tóba hullik alá, csúcsidőben szinte mindig találunk itt ugrásra kész, vakmerő vagy remegő térdű canyoning túrázókat.  

A vízeséstől visszaúton érdemes mindjárt az első elágazásnál jobbra fordulni, az enyhén meredek ösvény felvezet egy csodás kilátást nyújtó, idilli mezőre. Itt balra fordulunk, és pár lépésre, a rét széle előtt a jobbra tartó utat választva egy erdős szakasz után újabb rétre érünk. Átvágunk rajta, és a kilátó tábla irányát követve balra kanyarodva jutunk ki a a magasan a Soca felett emelkedő sziklafal tetején kialakított kilátóplatformra, ahol a padon megpihenve nyűgöződhetünk le a felejthetetlen kilátástól, mely a smaragdzöld folyóra, a vakítóan fehér kavicsos partra és a környező hegyvilágra nyílik.

Visszamegyünk az elégazáshoz, ahonnan egyenesen megyünk tovább, az árnyas erdőben haladó út következő elágazásánál balra lefelé fordulunk, leszerpentinezünk a folyó partjára. Balra gyalogolunk tovább, szorosan a folyóparton, egészen a Kozjak patak betorkollásáig, épp, a kilátó alatti festői részre érünk. Meleg, nyári napon érdemes lemenni a folyó vizéhez, egyedülálló élmény megmártózni, felfrissülni a mindig jéghideg, csodálatosan tiszta vízben. A vízeséstől érkező kis Kozjak patak itt ömlik bele az Isonzo-ba.

Felkapaszkodunk a balra felfelé tartó kis csapáson, fent a széles úton megyünk egészen a függőhídig, majd a folyó innenső oldalán maradva folytatjuk tovább utunkat jobb oldalon végig csodálatos kilátással a Sočára és a környező hegyekre. Majd egy nagy virágos rétet keresztezve kiérünk egy műútra, ahol jobbra tartunk, hamarosan elérve a híres Napóleon-hidat, amely a Soča szurdokának legkeskenyebb részén ível át méltóságteljesen. A hídon Napóleon katonái masíroztak egykoron, innen a név, de a mai híd az eredeti, 1915-ben lerombolt hű másolata.

A folyó túlsó oldalán a széles, forgalmas úton hamarosan visszaérünk a városba.