Mély szurdok, látványos kilátóhelyek, merész függőhíd, vízesések, gleccserek a Martelltal felső végén

Dél-Tirol legújabb természeti látványossága, a Stilfser Joch Nemzeti Parkban, a zamatos földiepreiről híres Martelltal felső végén, a Plima folyó vad, megközelíthetetlen szurdoka felett 2017-ben kiépített, rendkívül látványos, négy, művészeti alkotásnak is felfogható élményelemmel gazdagított tanösvény. Könnyű, gyerekekkel is végigjárható kirándulásunkon, a három acélból épített kilátóplatformnak és az idegborzoló függőhídnak köszönhetően be tudunk pillantani az eddig a turisták elől rejtőző Plima-szurdok háborgó mélyére. Felsétálunk a gleccserek táplálta vízesésekig, majd a sziklás platón sasfészekként trónoló Zufallhütte érintésével sétálunk vissza.

A túra hossza: 5 km

A túra időtartama: 2,5 óra

Szintkülönbség: 300 m fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

A Martelltal felső végén, a Gasthof Enzianhütte melletti nagy parkoló vagy teljesen fel lehet menni az aszfaltút végéig, ott is van néhány hely. A Plimaschlucht rendkívül népszerű, szép időben, nyári hétvégeken elképesztően zsúfolt, parkolni szinte lehetetlen, időzítsük kirándulásunkat lehetőség szerint hétköznapra vagy érkezzünk korán, a délután folyamán is jobb a helyzet.

Megközelíthető Vinschgauból, Goldrain-nál indul a Martell-völgybe vezető út, amin teljesen végig kell menni, az útvonal jól kitáblázott.

A túra jellege:

Könnyű, családi kirándulás kitűnően jelzett turistautakon, ösvényeken, különösebb nehézségek nélkül. A túrát a függőhídnál le lehet rövidíteni! Betérési lehetőség a Zufallhüttében, játszótér is van.

 

A túra leírása

Az Enzianhütte (2051 m) és a Schönblick fogadó közt fekvő parkolóból indulva, az aszfaltúton megyünk felfelé, balra egy népszerű kolbászos büfé mellett megyünk el, majd felérünk az út végét jelentő fordulóig. A széles kocsiúton megyünk tovább, mely egy hídon vezet át a mélyben zúgó Plima felett. Lenézve a sziklás, vad szurdokba ízelítőt kaphatunk a ránk váró nem mindennapi élményekből. A híd után rövidesen egy kis mesterséges tavacska partjához érünk, itt jobbra fordulunk, elhagyjuk a hajdani Paradiso Hotelhez vezető utat, és a tó partján vezető ösvényen folytatjuk túránkat a 31-es és 37-es turistaúton.

Hangulatos vörösfenyő ligetek közt érünk fel egy jelzőtáblás elágazáshoz, ahol jobbra fordulunk a 36. és 37. sz. útra, a Marteller Hütte felé. Visszatekintve csodás rálátás nyílik a szebb napokat is látott, híres-hírhedt Paradiso Hotel vörös színű, monumentális épületére, mely a 30-as évek Mussolini korszakának szülötte. Világos cirbolya- és vörösfenyő erdőben emelkedünk, néhol hatalmas sziklatömbök mellett, a következő elágazásnál jobbra teszünk egy kitérőt az első élménykilátóhoz (Kelle in der Klamm), mely magasan a Plima szakadéka felett, a sziklafal tetejére épülve nyúlik bele a szurdokba. Az ún. Corten acélból épült platform neve magyarul kőműveskanál, mely az alakjára reflektál. A rozsdásított acél érdekes ellenpontja a környék természetes zöldjének. Lépcsősoron mászunk bele a „kanálba”, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a függőleges falakkal határolt szurdok fortyogó, vadvizes poklára.

Visszatérünk a 36-os útra, és balra fordulva érjük el a pár méterre lévő elágazást, ahol jobbra kanyarodunk a 37-es útra, a Marteller Hütte irányába. Balra ágazik le a 12-es út, mi maradunk a mérsékelten, de folyamatosan emelkedő 37-esen, mely romantikus, ritkás erdőben, néhol sziklás talajon követi a folyó völgyét. Vizenyős területre érünk, jobbra találjuk a pallókon vezető bekötőúton a következő kilátót, a félkör alakú, panoráma sarlót (Panoramasichel). A szintén Corten acélból készült pihenőpados kilátóból pazar kilátás nyílik, nemcsak a mélyben zúgó folyóra, hanem a környező hegyek karéjára, a Paradiso Hotel épületére, a völgy túloldalán, a meredek sziklafal tetején trónoló Zufallhüttére.

Visszamegyünk a 37-es turistaútra, jobbra fordulva folytatjuk kapaszkodásunkat a sziklás ösvényen. Rövidesen tábla mutatja az utat a jobbra található hármas számú kilátóplatformig, mely, mint egy piedesztál, emelkedik magasan a Plima szurdoka felé. Lúdbőrőző a látvány a kanyon irdatlan nagy, függőleges sziklafalaira, a járhatatlan hasadék alján robogó vad hegyi folyóra. Tovább folytatva utunkat felfelé, rövidesen elágazáshoz érünk, itt tudunk rövidíteni a túrán, ha jobbra kanyarodva egyenesen a függőhídhoz megyünk, majd azon át a Zufallhüttéhez. Amennyiben van kedvünk és erőnk, mindenképpen érdemes tovább egyenesen folytatni a túrát a Marteller Hütte felé, a 37-es úton.

Ösvényük egy erősebb kapaszkodóval jut fel egy platóra, ahonnan csodás kilátás nyílik a Zufallhüttére, és a völgy felett már látszanak az Ortler-csoport háromezres, havas csúcsai is. Balról a 40-es út csatlakozik hozzánk, majd pár perc múlva, egy újabb táblás elágazásnál, a 37-es út balra megy tovább a Marteller Hütte felé, mi maradunk az egyenesen futó 40-es panorámaúton. Kitárul előttünk a Martelltal legfelső vége, szemben a Zufallspitze (Cevedale) (3757 m) és gleccserei, jobbra a Mutspitze és a Zufallhütte, balra fent pedig a gleccserek olvadékából képződött impozáns vízesés látványa kísér utunkon.

Az elképesztően szép, magashegységi jellegű völgyben rövidesen feltűnik előttünk az „Építmény”, a gát, melyet 1893-ban építettek a völgy védelmére. Az előző években a hirtelen megolvadt gleccser árvize mindent vitt magával a völgyben, így a helyiek a hatalmas, kőből rakott fal építésével próbálták megvédeni földjeiket, állataikat az árvizektől. Ösvényünk a fal aljában halad, majd felmegyünk a gát tetejére (2300 m), átmegyünk a folyó felett, a túlpartra. Információs táblákon ismerhetjük meg a műtárgy építésének történetét, majd lejövünk a túloldalon, és a jelzőtáblás elágazásnál jobbra, a 103-as útra fordulunk a Zufallhütte felé.

Kilátásban gazdag, széles utunk egy sziklás kiszögellés tetejére ér, ahonnan parádés panoráma nyílik a Zufallhütte felé, a völgy felső végére, a Zufrittsee víztükrére és a szurdokot keretező hegyek vonulatára. Lesétálunk a kényelmes, sziklás úton a Zufallhütte (Rif. Nino Corsi) (2265 m) épületéhez. A völgy feletti sziklateraszon épült menedékház mellett kis játszóteret, pihenőpadokat és egy hegyi kápolnát is találunk. A jól megérdemelt pihenő után induljunk tovább lefelé a völgybe, a 103-as sz. turistaúton. Előttünk jól látszik már az új tanösvény leglátványosabb eleme, a Plima szurdokán a szédítő magasban átívelő merész függőhíd. Az acélból épült, kissé lejtős hídról jól látszik a folyó egyik vízesése is.

Térjünk vissza a 103-as útra, jobbra fordulva kezdjük meg ereszkedésünket az Enzianhütte felé. Széles, kényelmes utunk tágas legelőkön vág át, jobbra a 36-os út ágazik le, egyenesen maradva a 103-ason erdőbe érünk, keresztezzük a vad, sziklás, meredek esésű Madritschbach medrét, majd elágazáshoz érünk. Amennyiben a felső fordulónál parkoltunk, a jobb oldali ágon érünk le leggyorsabban, ha az Enzianhütte melletti nagy parkolóban, úgy a bal oldali, szélesebb úton jutunk le kiindulási pontunkhoz.