Balaton-felvidék, tanúhegy, várrom, páratlan kilátás

A Tapolcai-medence jellegzetes, koporsó alakú tanúhegyeinek egyike a Csobánc, kopár, füves platóját középkori vár maradványai koronázzák. Tetejéről talán a legszebb Balaton-felvidéki panoráma tárul elénk, látjuk innen az összes híres tanúhegyet, a kilátás a Tihanyi-félszigettől a Keszthelyi-öbölig terjed. A Csobánc szőlőkkel borított szoknyáján kialakított, Gyulakeszi melletti parkolóból kiindulva változatos körtúrán fedezhetjük fel hazánk egyik legszebb, leglátványosabb vidékét.

A túra hossza: 4,5 km

A túra időtartama: 2 óra (nagyobb pihenők nélkül)

Szintkülönbség: 220 m fel, ugyanannyi le.

A túra jellege:

Közepesen nehéz, családi kirándulás jól jelzett turistautakon, erdei ösvényeken, dűlőutakon. A hegyről lefelé vezető útvonal kellemetlenül csúszós, morzsalékos lejtő, óvatosan ereszkedjünk. A könnyebb verzió: ugyanazon az úton jövünk le, mint amelyiken felmentünk. Kevés árnyék jellemzi az utat, vízvételi lehetőség útközben nincs.

Kiindulópont:

Gyulakeszi, Csobánc vára parkoló. A Tapolca és Nemesgulács között fekvő Gyulakeszi központjában, a templom mellől induló Jókai utcán hagyjuk el a falu szélső házait, majd pár száz méter múlva, egy földúton érkezünk meg a piknikhelyekkel is felszerelt ingyenes parkolóba.

Tömegközlekedők az autóbuszról Gyulakeszi, Posta megállónál szállnak le és a Z jelzéseket követve, a templom mellett térnek rá a Jókai utcára.

csobanc-terkep.jpg

Térképkivágat: Balaton turistatérkép (Szarvas-Faragó), Csobánc melléktérkép 1: 20 000, www.map.hu 

Az Országos Kéktúra útvonala a térképkivágathoz képest megváltozott! A Csobáncon megy keresztül! Ld. a szöveges részt!

A túra leírása

Már a parkolóból is impozáns látványt nyújt, és izgalmas élményt kínál az előttünk magasodó, szabályos koporsó alakú, kopár tetejű vulkáni tanúhegy, a Csobánc. Tetején jól láthatóak egykori várának maradványai. Elindulunk a Z jelzésű, széles, murvás úton a hegy irányába, a nem túl izgalmas mélyúton hamarosan egy útszéli kereszttel is jelölt elágazáshoz érünk. Itt balra tartunk, tábla is segít a tájékozódásban, a jobb oldali úton (Mária-út) fogunk majd visszajönni.

Enyhén emelkedő, széles dűlőutunk két Y alakú elágazáshoz is ér, az elsőnél a jobb oldali, a következőnél pedig a bal oldali ágat választva (a Z jelzések és jelzőtábla is segít) levegősebb területre érünk, szőlők közt kanyarogva jutunk fel egy romos, növényekkel benőtt épülethez, a Rossztemplomhoz. A Z jelzésű út egyenesen megy tovább, mi itt jobbra térünk egy jelzetlen ösvényre, mely a rom oldalától indul és egy-két perc alatt elérjük rajta a keresztben futó Országos Kéktúra útvonalát.

Jobbra fordulunk, folyamatosan emelkedő, köves utunk eleinte árnyas erdőben vezet, majd kibukkan egy pazar kilátást nyújtó pihenőpadnál, ahonnan elénk tárul a Badacsony, Szigliget és a Szent György-hegy látványa a Balatonnal. A Csobánc füves oldalában kapaszkodunk tovább, élvezve az egyre szebb panorámát, majd az út egy nagy bal kanyarral északi irányba fordulva közelít a hegy tetejéhez. Bazaltköveken lépdelve egy újabb hajtűkanyarban ismét kilátópadnál pihenhetünk meg, innen északra nyílik kilátás. A szerpentinút végül a vár romjainál ér fel a Csobánc (376 m) széles, tágas, füves fennsíkjára.

A plató központi részét Csobánc várának maradványai foglalják el. A várat a tatárjárás után, a XIII. sz. közepétől építették ki birtokosai a Rátót nembeli Gyulaffyak. A Buda 1541-es eleste után végvárként funkcionáló várat a török több ízben is sikertelenül ostromolta. 1669-ben az Esterházy család vásárolta meg, majd a törökök kiűzése után a Habsburgok által lebontásra ítéltetett erőd a Rákóczi-szabadságharcban jutott fontos szerephez. 1707-ben sikeresen visszaverték a vár kuruc és hajdú vitézei a jelentős túlerőben lévő császári csapatok támadását. Az osztrákok végül 1709-ben foglalták el Csobánc várát, ezek után már nem tudta elkerülni a robbantásokkal történő lerombolást.

A vár falairól és a fennsík széléről káprázatos kilátás tárul elénk a Keszthelyi-öböltől a Tihanyi-félszigetig, nyugatra a Keszthelyi-hegység vonulatai Tátika és Rezi várával, odébb a sümegi Várhegy, de még a Somló sziluettje is jól látszódik. Északra a Bakony erdős hegyeit látjuk, a leglátványosabb azonban a Tapolcai-medence jellegzetes tanúhegyeinek sora a Balaton csillogó víztükrével.

A hegyen sajnos csak egy-két rozoga pad található, asztal, pihenőhely nincs, reméljük, pozitívan változik majd a helyzet, az utóbbi időben az Országos Kéktúra útvonala is átvezet a hegyen. A siklóernyősök is nagyon kedvelik Csobáncot, gyakran csodálhatjuk merész startolásukat a meredek, füves hegyoldalból.

A hegy túloldaláról levezető utat elég nehéz megtalálni, se tábla, se turistajelzés nem jelzi merre kéne indulni. Menjünk le a hegy déli oldalán körbefutó sáncra, ezen forduljunk balra, és kerüljük meg a vár északkeleti oldalát, ezen a falon látható egy szép emléktábla az 1707-es ostromról. A sáncról jobbra nyílik egy vékony kis csapás, ez lesz a jó irány, egy bozótos mellett, a füves fennsíkot átszelve, az északi peremére jutunk, ahol végre megpillantjuk a K jelzéseket egy sziklán. A nagy kőtől jobbra induljunk a Balaton felé, a hegy platójának szélén, egy vékony ösvény nyomvonalát követve.

Köves, meredekké váló úton kezdjük meg ereszkedésünket a kellemetlenül lejtő, morzsalékos, csúszós terepen. Girbe-gurba fák közt botorkálunk, időnként szép vulkáni kőzetek közt érünk egyre lejjebb a fiatalos erdőben. Egy jobb kanyar után végre leérünk a szőlők felső határához, vége a fárasztó lejtőnek. Egy kereszteződésnél, balra lent látjuk a Vár-kút napelemes építményét, sajnos az 1924-ben épített kerekes kút kiszáradt, ne számítsunk ivóvízre.

A Vár-kút feletti elágazásnál jobbra térünk a Mária-út 2017-ben kialakított és felfestett útvonalára, a Kéktúra a Vár-kút mellett vezet lefelé. Szépen gondozott szőlők, présházak közt, dűlőutakon ereszkedünk kényelmesen a Csobánc szoknyáján, lassan nyugatnak fordulva. Több elágazást is érintünk, figyeljük a felfestett jelzéseket! Rövidesen kibukkanunk a Szent Donát-kápolna bájos, egyszerű kis épülete mellett.

A kápolnánál is legyünk résen, a jelzett út jobbra egy kis ösvényre tér, nem pedig a széles úton folytatódik tovább! Pár perc séta után mellőzünk egy szép útszéli keresztet, majd kb. 1 km kényelmes sétával érünk vissza a már ismert elágazáshoz, a várhoz tartó útra, itt balra fordulva, a mélyúton percek alatt visszaérünk kiindulási pontunkhoz, a parkolóhoz.