Vadromantikus szurdok, idilli alpesi legelők, bájos hegyi falvak, pazar panoráma

A híres bajor hegyi üdülőközpont, Garmisch-Partenkirchen szélén lévő, könnyen megközelíthető Partnachklamm szűk, sötét, vad szurdokában 90 m magas, függőleges sziklafalak közt robajlik a fehéren habzó hegyi patak. A kitűnően, biztonságosan kiépített, sziklafalba vájt út családi kirándulásnak is ideális. A völgyből a festői fekvésű, hüttékkel teli Vordergraseck körüli legelőkre sétálunk, majd még egy szintet lépünk fel a káprázatos kilátást nyújtó, népszerű Eckbauer vendéglőhöz, ahonnan mesebeli réteken keresztül, Németország legmagasabban fekvő faluján, az elbűvölő Wambergen át ereszkedünk vissza kiindulópontunkhoz, az 1936-os téli olimpia központi stadionjához. Kényelmesebb túratársak két felvonó közül is választhatnak, az Eckbauerbahn felvonó retró gondolái önmagukban is megérnek egy kirándulást.

A túra hossza: 11,5 km

A túra időtartama: 4 óra

Szintkülönbség: 550 m fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Garmisch-Partenkirchen, Olympia-Skistadion. A stadion mellett nagy, díjköteles parkoló (P21), napijegy: 2,50 €. Tömegközlekedéssel a városközpontból jövő 1-es és a 2-es busz is megáll itt, vendégkártyával ingyenes a buszozás! Menetjegy:1,50 €.

A túra jellege:

Közepesen nehéz családi kirándulás kitűnően jelzett turistautakon, a szurdokban korláttal biztosított, sziklába vágott ösvényen, alagutakban. A Partnachklammban minden oldalról folyik a víz, hűvösebb időben esődzseki ajánlott! A talaj csúszós lehet, megfelelő lábbelit viseljünk. Vordergraseckbe meredek, de rövid emelkedő, tovább az Eckbauerre hosszabb, fárasztó kaptató, kitartás szükségeltetik. Wamberg felé nagyon meredek lejtő, lassan, óvatosan ereszkedjünk.

Variációk, felvonók:

A túrát két helyen is le lehet rövidíteni felvonók segítségével. A világ legrégebb óta (1953) működő kiskabinos felvonója, a rövid Graseckbahn, a Graseck hotel mellől viszi le az utasokat Wildenauba, a szurdok bejáratának közelébe. Természetesen felfelé is lehet vele menni, így végig lefelé sétálunk a szurdok bejáratához. Az Eckbauerbahn igazi kincs, apró, kétszemélyes, nyitott gondolái 1956 óta változatlan formában közlekednek a sístadion és az Eckbauer között 500 m szintkülönbséget legyőzve.

Graseckbahn: egy út: 5,00 €, gyerek: 4,00 €, minden nap közlekedik 7.00 és 22.00 óra között. Novemberben pár hétre lezárják.

Eckbauerbahn: egy út: 9,50 €, gyerek: 6,50 €. Minden nap 9.00 – 17.00, utolsó hegymenet 16.30. Felújítás miatt 2019. május 1-jén nyit újra.

A sístadiontól a Partnachklamm bejáratáig lovaskocsival is mehetünk.

Partnachklamm nyitvatartás, belépő:

Felnőtt: 5,00 €, vendégkártyával: 4,00 €, gyerek (6-16): 2,00 €. Csak készpénz.

Egész évben nyitva, időjárási helyzettől függően lezárhatják a szurdokot, aktuális infó a honlapon.

Nyitvatartási időn kívül kapuval zárják a szurdokot, ilyenkor csak kerülő úton tudunk fentről lejönni.

Nyitva: jún – szept.: 6.00 – 22.00, máj., okt.: 8.00 – 18.00, nov. – ápr.: 9.00 – 18.00.

Szabadidős tipp:

Nyári bobpálya a sístadion mellett, a parkolótól nem messze, játszótérrel, óriás trambulinnal, sörkerttel. Részletes információ itt.

Kainzenbad, a stadiontól keletre, pár perc sétával elérhető szabadtéri fürdő több medencével, ugrótoronnyal. Csak nyáron van nyitva, a vizet a környező hegyi patak táplálja, szóval hamisítatlan alpesi élmény a jéghideg víz. Információk itt.

 

A túra leírása

Az olimpiai sístadion mellől indulunk túránkra a Partnachklammba, mielőtt útra kelnénk érdemes körülnézni a monumentális, nemzetiszocialista stílusú, patkó alaprajzú stadionban. 1933-ban kapta meg Garmisch-Partenkirchen az 1936-os téli olimpia rendezési jogát, a Gudibergen már akkor állt sísáncot is átalakították és a következő évben már el is készült az akár 60 000 nézőt befogadni képes létesítmény. 1936 februárjában rendezték a városban a tökéletesen megszervezett olimpiát, mely olyannyira sikeres volt, hogy 1939-ben, mikor Sapporo és St.Moritz is visszamondta, újból Garmisch kapta a következő 1940-es téli olimpia rendezését. A stadiont átépítették a ma is látható formájára, azonban a háború kitörése miatt a tervezett olimpia végül elmaradt. Az építmény szabadon megtekinthető, 2018-ban felújítási munkálatok miatt az oldalában lévő kis múzeum zárva volt. Egyébként keddtől vasárnapig 10 és 16 óra között látogatható az „Érem sötét oldala” című kiállítás, mely a turista információs iroda mellett van. A stadion feletti Gudiberg magaslaton az új, 2007-ben épített, gigantikus síugrósánc magaslik.

A stadiont nyugatról határoló Wildenauer Strasséra megyünk ki, mely eleinte szorosan követi a Partnach folyó partját. Elhaladunk a fiáker állomás mellett, majd szépséges mezők mellett vezet forgalommentes, aszfaltos utunk. A Lenz’n Hütte után átkelünk a folyó túlpartjára, majd negyedórás sétával érjük el a Partnachklamm vendéglőt, ill. a jobb oldalon a Graseckbahn felvonó alsó állomását, idáig jönnek a lovaskocsik is. Innen már csak néhány lépés a szurdok, híd vezet át a Partnach túloldalára, 2018-ban átépítés alatt volt a bejárat, ill. a kassza épülete. A jegyek megváltása után indul a kaland. Rögtön egy alagúttal kezdődik a kb. 700 méter hosszú, biztonságosan kiépített, nagyjából szintet tartó, látványos útvonal.

Az 1912-ben kialakított út többnyire a sziklába vájva, több helyen, alagutakon, galériákon át követi a mélyben tobzódó, haragosan fortyogó, fehéren tajtékzó Partnach folyót. A szűk, alig pár méter széles, 70-80 m magas, néhol teljesen áthajló, függőleges sziklafalak közé zárt szurdokba minden oldalról csorog, csepeg a víz, még a legszárazabb nyári időben is. Ritkán süt be a nap, de ha mégis, szinte garantált a szivárvány, sokszor testközelből csodálhatjuk meg a színes kapukat. 1991-ben egy sziklaomlás beterítette az út egy részét, ezt egy 108 méter hosszú alagút kirobbantásával tették járhatóvá. Az alagutakban, de azokon kívül is figyeljünk a fejünkre, sok helyen nem éri el a magasság a 180 cm-t sem, fejeket lehajtani, nyakat behúzni. Esődzseki jól jöhet, főleg a hűvösebb napokon, de esernyőt ne vigyünk. Hétvégeken óriási a forgalom, rengetegen jönnek ide, egyes helyeken sorok is kialakulhatnak a szűkebb szakaszokon. Nagyjából az út első harmada után, nagyjából 75 méterre a fejünk felett egy híd keresztezi a szurdokot. Hideg téli napokon a jégcsapok varázslatos világa kápráztatja el az ide látogatókat.

Egyszer csak egy alagútból kiérve, a szurdok hirtelen véget ér, a völgy kiszélesedik, a Partnach pedig mintha mi sem történne lejjebb, szelíd, fehér kavicsos medrű folyóként szélesen, békésen hömpölyög. Visszanézve azért elég félelmetes a sziklaszoros, ahová beömlik a folyó. Pár lépés után balra ágazik le a Vordergraseckba vezető ösvény, de mielőtt felmegyünk, érdemes egy kicsit továbbsétálni a folyó partján, balról a Ferchenbach ömlik a Partnachba, ideális pihenő- és pancsolóhely a nagy kerek kövekkel borított sekély folyó széles partja. A pihenő után vágjunk neki a Graseckba tartó, több helyen lépcsősorokkal kiépített szerpentinútnak, mely egy részen egy hegyomláson át vezet, majd egy kis hídról szép kilátás nyílik a lenti völgyre. Az árnyas erdőből rövidesen kiérünk a Vordergraseck környéki idilli, vadvirágos rétekre.

Balra az autentikus, bár kissé drága Kaiserschmarrn Alm vendéglője csalogat, a pár jellegzetes alpesi házból álló település utcáján a Hotel Graseck kissé túldimenzionált épületkomplexuma után elágazáshoz érünk. Amennyiben az Eckbauer felé folytatjuk a túrát, itt élesen jobbra kanyarodunk az aszfaltos utcácskán, ha le szeretnénk menni a völgybe, akkor egyenesen kövessük az aszfaltutat, mely egy bájos kápolna után a Hanneslabauer barátságos vendéglője mellett vezet ki a falucskából és meredek úton kanyarog le Wildenauba, a szurdok bejáratához. Időszűkében lévő, sportosabb turisták a lemenetelhez választhatják a kalandosabb útvonalat is, mely még a Graseck hotel előtt balra kanyarodik le és a szurdokot a lentről is látható hídon át keresztezi, majd a túloldalon, követve a szurdok felső szélét, annak bejáratánál ereszkedik vissza, pont a kassza épületénél a völgybe.

Az Eckbauer felé vezető út magasan a legelők szélén halad, csodás kilátást nyújtva a kis településre és a szemben lévő hegyoldalra. Beérünk a fák közé és a táblás elágazásnál balra kanyarodunk a meredeken felfelé kapaszkodó szerpentinösvényre az Eckbauer felé. Végtelennek tűnő kanyarok sorozata következik, 250 méter szintkülönbséget kell legyőznünk, a szerencsére árnyas erdőben több helyen is szusszanhatunk egyet a pihenőpadokon. Felérve a legendás Eckbauer fogadó épületéhez (1220 m), a teraszról elképesztő kilátás nyílik a Wetterstein hegyvonulatára, a Zugspitzére. A ház mögött, jobbra folytatódik az út, megkerüljük az Eckbauer magaslatot és kibukkanunk a retró Eckbauerbahn érdekes gondolájú felvonójának hegyi állomásánál (1230 m).

A széles, kavicsos sétaúton megyünk tovább Wamberg felé, majd pár méter után egy hosszúkás rét szélén térjünk le a balra tartó keskeny ösvényre, mely felvezet az Eckbauerkreuz (1222 m) fűvel borított dombjára, melyen több pihenőpad közül is választhatunk, élvezve a lélegzetelállító panorámát a Wetterstein vonulatára. Tökéletes piknikezőhely! Egyenesen tovább haladva érünk le a dombról, becsatlakozunk a lent futó sétaútba, mely rövidesen táblás kereszteződéshez ér. Balra fordulunk Wamberg felé, eleinte murvás úton, erdőben ereszkedünk meredeken lefelé, majd megnyílik a táj, elbűvölő kilátást élvezve Garmisch-Partenkirchenre és a szemben magasló Wank tömbjére, néhol kellemetlenül meredek aszfaltúton érünk le a bájos kis Wambergbe, Németország legmagasabban fekvő falvába (996 m). Pár jellegzetes, muskátlis ház csoportosul a műemlék, fazsindelyes, hagymakupolás, fehérre festett, apró kis templom körül. A Berggasthof Wamberg vendéglőt a faluba leérve, jobbra találjuk, hétfőn szünnap. A falu központjában balra kanyarodunk Garmisch-Partenkirchen felé. Folyamatosan lejtő murvás úton idilli legelők, árnyas fenyvesek váltogatják egymást, míg leérünk a város szélső házaihoz, a Kainzenbadstrassére.

Az utca a klinika hátsó részét megkerülve ér ki a Kainzenbad fürdőhöz, ahonnan a sínek mellett futó Auenstrassén át érünk vissza kiindulási pontunkhoz, a sístadionhoz. A klinika előtt van az 1-es és a 2-es busz végállomása, onnan is mehetünk be a városba.