Felvonóval a kilátóba, lélegzetelállító ereszkedés a Höllental vad szurdokán át

Höllentalklamm, azaz a Pokol-völgy szurdoka, nem lehetne találóbb neve a Bajor-Alpok legvadabb, legzordabb szurdokának, a gigantikus, függőleges sziklafalak mélyén tombolva rohanó Hammersbach fortyogó vize páratlan látvány. A félelmetes, örökké félhomályos, zajos sziklaszorosban kitűnően kiépített útvonalon, a sziklafalba vájt lépcsősorokon, belerobbantott alagutakon, hidakon járhatjuk végig e nem mindennapi természeti csodát. Túránk a Garmisch-Partenkirchen környéki hegyvilág egyik leglátványosabbja, kabinos felvonó repít fel a több mint 2000 m magasságban, a szabályos kúp alakú Alpspitze sziklapiramisa alatt kiépített hegyi állomásra, ahol az Alpspix merészen a szakadék fölé kilógó panoráma építményéről élvezhetjük a páratlan kilátást. A Hupfleitenjoch hágójára ereszkedünk le, majd miután megmásztuk a Schwarzenkopf kilátóhegyét, merész vonalvezetésű, magasan a mély völgyet határoló hegyoldalba vágott úton érünk le az új Höllentalangerhüttéhez, a szurdok felső végéhez.

A túra hossza: 10,9 km

A túra időtartama: 5 óra, pihenők nélkül

Szintkülönbség: 150 m fel, 1400 m le

Kiindulópont:

Garmisch-Partenkirchen, Alpspitzbahn, hegyi állomás (2033 m). A drótkötélpálya alsó vége megközelíthető tömegközlekedéssel, a helyi járatú 2-es busszal, a Kreuzeck/Alpspitzbahn végállomásáig kell jönni, ill. a Zugspitzbahn vonattal, a pályaudvarról 2 megálló a Kreuzeckbahn nevű állomásig. Autóval Garmischból, a városon keresztül vezető főútról a település nyugati végénél balra, a Kreuzeckbahnstrasse végénél található nagy parkolóig. Az Alpspitzbahn alsó állomása a Kreuzeckbahntól pár perc sétára található, az útvonal kitáblázott, de látni lehet a másik felvonó épületét is.

Felvonó:

Alpspitzbahn, nagykabinos felvonó. Az Alpspitze alatt fekvő Osterfelderkopf szirtjére vezető 1973-ban épült drótkötélpálya.

Üzemidő:

Egész évben, min. 30 percenként, igény esetén gyakrabban közlekedik. Márciustól júniusig 8.30 – 17.00, júliustól szeptemberig 8.00 – 17.30, októbertől februárig 8.30 – 16.30 között. Az utolsó hegymenet félórával zárás előtt.

Jegyárak:

Felnőtt: egy út, hegy- vagy völgymenet: 17,00 €, retúr: 27,00 €, gyerek (6-15) : 10,00 / 15,50 €. Ifjúsági és családi kedvezmények is vannak, részletes infó itt!

Höllentalklamm szurdok

Nyitvatartás: A hóhelyzettől függően általában május elejétől október végéig látogatható. Aktuális információ itt.

Belépő:

Felnőtt: 5,00 €, gyerek (7-17): 2,00 €. A belépőt a szurdok alsó végénél lévő Höllentaleingangshütténél szedik, a túrát követve, így csak a látogatás végén kell fizetnünk, legyen nálunk készpénz!

A túra jellege:

Közepesen nehéz, változatos gyalogtúra jelentős szintkülönbséggel lefelé. Megfelelő ruházat, elsősorban túrabakancs, vízálló felső nélkülözhetetlen. A Hupfleitenjochig jól járható szerpentinutak, a Schwarzenkopf csúcsára jelöletlen, de jól követhető csapás, a hágótól a Höllentalig, főleg a bányászházakig messziről félelmetesnek tűnő, de elég széles, a kitettebb részeken drótkötéllel biztosított hegyoldalba vágott ösvény. A szurdokban jól kiépített, hidakból, lépcsőkből, alagutakból, galériákból álló, biztosított útvonal. Mindenhonnan csöpög, folyik a víz, állandóan nedves a sziklás talaj, csúszásveszély, óvatosan közlekedjünk! A túrára a nagy szintkülönbség miatt csak nagyobb, túrázásban tapasztalt gyerekekkel vágjunk neki! A túra június elejétől általában október közepéig járható!

 

A túra leírása

Alig tíz perc alatt győzi le a nagykabinos felvonó az 1280 m szintkülönbséget az Alpspitze lenyűgöző sziklapiramisa alatt fekvő hegyi állomásig (2033 m). Az épületben természetesen egy vendéglő található Alpspitz néven. Már innen csodás a kilátás, de a legtöbb turista az újonnan épült Alpspix merészen a szakadék fölé kinyúló, a divatos skywalk jellegű, az adrenalin fokozására, rácsos aljú panoráma terasz X alakú kilátójához zarándokol először. A tériszonyosok kizárása mellett a kilógó platform előnye, hogy így megpillanthatjuk a Höllentorkopf mögötti Zugspitze látványát, már amikor az időjárás engedi.

Szép időben a kilátás parádés, lábunk alatt, térképszerűen rajzolódik ki a völgyben Garmisch-Partenkirchen, mögötte az Ammergauer Alpen vonulatával. Balra a Waxenstein vakítóan fehér mészkőtornyai, a mélyben úti célunk a vad Höllental húzódik. Hátunk mögött a Höllentorkopf csúcskereszttel koronázott kopár sziklatömbje, tőle balra az Alpspitze fenséges csúcsa látszik. A kilátón kívül érdemes még végigjárni a kb. 700 m hosszú Gipfel-Erlebnisweg (Csúcs-élményút) információs táblákkal sűrűn ellátott tanösvényét, mely a sziklás Osterfelderkopf körül kanyarog.

Induljunk el a lefelé, keleti irányban tartó ösvényen, a sárga színű jelzőtáblák útmutatása alapján a Hupfleitenjoch felé. Lépcsős szerpentinutunk a Hochalm jó 300 méterrel lejjebb fekvő állomásához tartó Hochalmbahn felvonó kötélpályája alatt kanyarog, törpefenyők közt, a Hochalmsattel (1860 m) nyergéig. Útközben információs táblákon ismerkedhetünk meg a környék geológiai jellegzetességeivel. A Längenfelderkopf sziklás csúcsa alatti nyeregből balra megyünk lefelé a már látható, jellegzetes U alakú Hupfleitenjoch nyeregbe. Leereszkedünk a füves-törpefenyős hegyoldalban egy mélyedésbe, az elágazásnál balra fordulva átmegyünk az Alpspitzbahn kötélpályája alatt, majd egy kis ellenemelkedővel kapaszkodunk fel a patkó formájú Hupfleitenjochra (1750 m).

A rövid, de meredek kaptató jutalma a hágóból nyíló pazar panoráma a Höllentalra és a völgy vége fölé tornyosuló Zugspitze sziklabástyájára, a gleccserrel. Érdemes egy kis kitérőt tenni, az északra tornyosuló, törpefenyőkkel borított Schwarzenkopf (1819 m) csúcsára a még tökéletesebb panoráma érdekében, ráadásul jóval nyugodtabb környezetben élvezhetjük ezt, mint a forgalmas hágón. A szerény csúcskereszthez jelöletlen, de jól követhető, biztonsággal járható csapás vezet. A hegytetőről jól látszik az Alpspix kilátó X-e, és utunk következő, elég ijesztőnek tűnő szakasza, a magasan a Höllental feletti meredek hegyoldalba vágott ösvény a Knappenhäuser bányászházakig. Ugyanazon az úton térünk vissza a Hupfleitenjochra.

A nyeregből nyugat felé indulunk tovább, a Höllental felé a szerpentinúton, majd lejtős, jól kiépített, a szinte függőleges sziklafalakba vágott ösvényen ereszkedünk tovább. A sziklásabb, kitettebb szakaszokon drótkötéllel és korláttal is biztosított ösvény elég széles, biztonságos, jól járható. A kilátás végig fenomenális a Höllental szűk völgyére, a túloldalán falként magasló Waxenstein láncára, jó időben pedig a Zugspitze is jól látható. Rövidesen leérünk a Knappenhäuser, egykori bányász lakóházakból álló épületcsoportjához, mely a környék, a középkortól egészen 1918-ig folytatott bányászatának egyik mementója. A Höllentalt és környékét a turisták előtt bányászok népesítették be, a XIX. században Németország legmagasabban fekvő ólom bányái voltak itt, a kitermelt ércet óriási erőfeszítések árán tudták elszállítani a hegyi ösvényeken keresztül. Később az acélgyártáshoz nélkülözhetetlen molibdén ércet bányászták, az első világháború idején három műszakban 600 bányász dolgozott non-stop a környező aknákban. Végül 1918-ban szűnt meg az itteni bányászat, akkor zártak be véglegesen az üzemek.

A házaktól még vagy 150 méter szintet kell ereszkednünk a kissé barátságosabb hegyoldalban futó ösvényen a völgy felé. A Rindersteig leágazása után keresztezünk néhány hegyi patakot, majd lassan leérünk a Höllental völgyébe, a 2015-ben felépült új Höllentalangerhütte (1387 m) modern, lapostetős épületéhez.  Az első turistaház már 1894 óta állt itt a Höllental szurdokának felső végében, ahol a völgy kiszélesedik, a Höllentalanger nevű lapályon. Közel 1600 méterre magasodik Németország legmagasabb hegyének, a Zugspitzének a sziklafala a hütte fölé, mely a csúcsra induló hegymászók fontos állomása. A 2013-ban lebontott régi, kultikus épületet a müncheni alpesi múzeumban állították fel újra. Az ultramodern, új hütte minden igényt kielégítő épülete roppant népszerű, sajnos árképzése is a Zugspitzéhez hasonlóan az eget verdesi. A vendégkör a Zugspitzére tartó, hágóvasas, jégcsákányos hegymászók és a szurdokból jövő, családos kirándulók érdekes elegyét képezi.

A jól megérdemelt pihenő után induljunk tovább, a hütte alatti, a Hammersbach melletti úton a szurdok irányába lefelé. Eleinte kényelmes, köves úton párhuzamosan haladunk a patakkal, idővel a völgy egyre szűkebbé válik, a patak is eltűnik jobbra a mélybe, majd leszerpentinezünk egy sziklás oldalon át a patak medréhez. Az itt jobbra leágazó Stangensteig kis, fából eszkábált hídon keresztezi a patakot, majd egy barlang mellett lépcsősoron kapaszkodik fel a völgy fölé. Ez volt a hajdani bányászok bejáratott útja, mikor még a szurdok járhatatlan volt, erre szállították a kitermelt ércet. Mi maradunk a patak bal oldalán futó ösvényen, mely hamarosan bevezet a Höllentalklamm vad sziklaszorosába.

A több mint egy km hosszú szurdok, sziklafalakba robbantott alagutak, kivájt járatok, galériák, lépcsősorok, hidak segítségével 1905 óta járható. A rendkívül látványos ösvény a függőleges sziklafalak által körülzárt haragosan robajló, fortyogó Hammersbach világoskéken világító patakmedre felett vezet. Mintha a pokolba szállnánk alá, hangosan zúgó, sötét, kietlen alvilág ez. Hosszú évezredek alatt vájta ki az utat a víz, zúgók, vízesések láncolatával rohan lefelé a hatalmas víztömeg. Tavasz végén, nyár elején a kanyonba zúdult lavinák bizarr hó- és jégalakzatai közt álmélkodhatunk a természet csodavilágán. A sziklafalakról, az alagutakban mindenhonnan folyik, csöpög a víz, nem ússzuk meg szárazon a túrát.  Minden egyes fordulónál új perspektívából tárul elénk a szikár kanyon, néhol csak halljuk a dübörgést a mélyben, máskor előttünk zuhog a víz mindent beborítva.

Kiérve a sziklafalak szorításából, magasan a meder felett jutunk ki a bejárathoz, a Höllentaleingangshütte (1045 m) épületéhez, ahol a kasszát is találjuk. Itt csak akkor engednek tovább, ha bemutatjuk a jegyünket vagy megfizetjük a belépőt. Az épületben a vendéglő mellett egy kis kiállítást rendeztek be a szurdok kiépítésének történetéről. Tovább indulunk lefelé a kanyargós úton, balról hamarosan becsatlakozik hozzánk a szurdok felső részén vezető Stangensteig, majd széles, murvás úton ereszkedünk le ismét az itt már szelíden csordogáló patak mellé. Két teherfelvonó alsó állomása mellett is elmegyünk, érdemes visszatekinteni a Höllental fenyegető sziklafalaira még egyszer utoljára, aztán kényelmes, lejtős kocsiúton, árnyas erdőben sétálunk le a völgy bejáratánál fekvő Hammersbach település házaihoz.

A Hammersbacher Hütte mellett érünk ki az aszfaltútra, balra találjuk a buszmegállót, jobbra egy kutat és egy kápolnát láthatunk. Kiindulási pontunkra a Kreuzeckbahn alsó állomásához, legegyszerűbben vonattal jutunk, a Zugspitzbahn megállójához egyenesen menjünk, majd a vasúti átjáró előtt jobbra fordulva érünk a vasúti megállóhelyhez, ahonnan egy megálló a Kreuzeckbahn, de természetesen Garmisch-Partenkirchen vasútállomásáig is utazhatunk. Gyalogszerrel sincs messze a 2-es busz végállomása, ill. a parkoló. A kápolnánál jobbra fordulunk a Kreuzeckweg-en végigmegyünk, átmegyünk a vasúti átjárón, és jobbra tartunk a sínek melletti gyalogúton. Kissé eltávolodik utunk a sínektől, idilli legelőkön vágunk át, a patak után jobbra megyünk, majd ismét a sínek mellett futó útra térünk, mely visszavisz kiindulási pontunkra.